Még ma is emlékszem azokra a karácsony estékre, amikor izgatottam bontottam egyik csomagot a másik után a Télapótól (akkoriban még nem volt Jézuska meg egyéb klerikus elemek)megrendelt játékcsoda után kutatva. Meg arra csalódottságra amit utána a sok pulóver, sál, kesztyű, zokni láttán éreztem. Hát ez valószinűleg nem fog megesni a lányommal, aki 1,5 évesen tavaly karácsonykor ugyanolyan lelkesedéssel bontotta ki a 10. ruhácskát, mintha éppen soha nem látott volna ilyesmit, és egyiket a másik után felpróbálva tartott divatbemutatót. Szóval számára öröm varrni. Készitettem neki tehát egy kis táskát, halas gombbal, amit mindig kilopott a varródobozomból, és egy új kispárnát, mivel a régi már kissé lehasználódott.a De megbeszéltük, hogy a régit megtarthatja lábpárnának, mert nekem is van. Lábpárnát használni nem szégyen :) Varrtam egyébként már egy rakat bugyit, és pólócskát is neki, mindet hatalmas örömmel fogadta, de azért asszem ezekkel a képekkel nem terhelem a blog(olvas)ot.
Eu ainda lembro, quando era criança, e estava abrindo os presentes de natal, com muita esperança, que vou ganhar aquele brinquedo, que sempre sonhava. Lembro também, como fique triste, quando depois que abria todas as caixas so encontrei blusas de frio, meias, botinhas. Parece que isso nao vai acontecer com a minha filha, no natal passado, quando ela tinha somente 1 aninho e meio, ganhou mais que 10 vestidinhos, ela ficou de olhinho brilhando e vestiu um atras o outro desfilando, dancando. Enfim, é um verdadeiro prazer costurar pra ela. Já fiz várias calcinhas e blusinhas pra ela, mas se postasse tudo o blog ficaria meio pesado. Fiz esta bolsa, que já apareceu no meu ultimo post, e uma nova travesseirinho, porque ela usou o velho demais. Mas disse pra ela que pode ficar com ele e usar como travesseiro de pernas, que uso tambem. Nao acho que usar travesseiro de pernas é vergonha :)
